November vége volt. Pontosan az a depressziós időszak, amikor még sötét van, amikor hazaindulsz a munkából, és a fizetésed fele már elment a fűtésre. Én egy kis cukrászdában dolgoztam akkor, bejelentve, de a minimumra. A karácsony közeledtével meg mindenki azt várta, hogy majd én veszek ajándékokat. Anyukámnak, a húgomnak, a keresztanyámnak. Én meg néztem a bankszámlám, és láttam, hogy december 20-án pontosan 22.000 forintom lesz, amiből még a karácsonyi bevásárlást is ki kell gazdálkodnom. Semmi esély.

Azt a bizonyos estét soha nem felejtem el. Hazamentem, bedobtam egy zacskó mirelit pizzát a sütőbe, és leültem a telefonommal a kanapéra. Valami youtube videót néztem, amikor a kommentszekcióban egy srác írt valami olyasmit, hogy "ha beírod ezt a kódot, kapsz 50 ingyen pörgetést". A kód: vavada promóciós kód. Elsőre le sem szartam. Olyan szinten tele van az internet ilyen kamu ígéretekkel, hogy az ember már automatikusan görget tovább.

De másnap reggel újra eszembe jutott. Mert a hűtőben már csak egy kis tejföl volt meg egy fél kígyóuborka. És mert a húgom írt este, hogy "tesó, idén mit kérsz karácsonyra?". Nem tudtam mit válaszolni. Szóval munka után, egy kávé mellett, gondoltam egy merészet. Rákerestem pontosan arra a kódra. vavada promóciós kód – beírtam a keresőbe, és kidobott egy oldalt. Egy online kaszinó. Nem tetszett, de a kód ott volt fekete-fehérben. Azt ígérte, hogy első befizetésre dupla bónusz jár.

Nem kellett nagy összeg. A minimum 8000 forint volt. Pont annyi, amennyit éppen meg tudtam nélkülözni – ha hajlandó voltam két napig kenyéren és vízen élni. Megráztam a fejem, aztán mégis befizettem. A kódot a megfelelő mezőbe írtam. Aztán vártam. A képernyőn megjelent egy üzenet: "A vavada promóciós kód aktiválva. Bónusz: +8000 forint játékpénz." A számlámon 16.000 forint volt. Nem nagy összeg, de nekem akkor az volt, mint a lottóötös.

A következő másfél óráról azt kell tudnod, hogy üvöltöttem, nevettem és káromkodtam is közben. Először vesztettem. 2000 forint ment le a csatornába egy roulette szerű játékon. Aztán átváltottam egy egyszerű nyerőgépre – valami karácsonyi témájúra, hóemberekkel és rénszarvasokkal. Igen, a helyzet iróniája nem került el. Karácsonyi játékon játszottam a karácsonyi ajándékokért. Pörgetés, pörgetés, pörgetés. A pénz olvadt. 14.000. 12.000. 10.000. Már bántam az egészet.

Aztán a 9.000 forintnál jött az a bizonyos bónuszjáték. Három hóember összeért, és elindított egy kört, ahol ajándékokat kellett bontogatnom. Minden ajándék mögött egy összeg volt. Az első mögött 500. A második mögött 1200. A harmadik mögött 3400. A negyedik mögött – és ekkor már remegett a kezem – 7800. Az ötödik mögött 15.000. A hatodik mögött meg 22.000. A gép megállt. A számlámon 56.000 forint. Én meg csak bámultam a telefont, mintha idegen nyelven írt volna.

Azonnal kifizettem mindent. Nem kértem semmi extrát, nem próbáltam meg duplázni, nem játszottam tovább. A kifizetési folyamat nem volt nehéz. Bekérték a személyimet, meg egy bankszámlakivonatot. Beküldtem, vártam. Másnap délelőtt ott volt a pénz a számlámon. A vavada promóciós kód által hozott 56.000 forint plusz a maradék saját pénzem – összesen 63.000 forint.

Elmentem a plázába. Vettem anyukámnak egy pulóvert, amit kinézett magának a kirakatban, de nem mert megvenni. A húgomnak egy könyvet, amiről hetek óta beszélt. A keresztanyámnak egy üveg bort, nem a legolcsóbbat. A maradékból vettem egy kiló szaloncukrot, meg egy csomag fenyőillatú gyertyát. Este, amikor hazamentem, úgy éreztem, mintha egy hegyet másztam volna meg. Nem a pénz miatt. Hanem mert végre nem kellett szégyenkeznem. Nem kellett azt mondanom a családomnak, hogy "idén sajnos nem telik".

A karácsony maga olyan volt, mint régen. Anyu sírt, amikor kibontotta a pulóvert. A húgom megölelt, és azt mondta, "te vagy a legjobb tesó". Én meg csak mosolyogtam, és nem mondtam el senkinek, hogy honnan volt pénz. Hazudtam valamit a túlórákról. De belül tudtam az igazat.

Azóta nem használtam semmilyen promóciós kódot. Nem azért, mert félnek. Hanem mert tudom, hogy ez egy egyszeri dolog volt. A szerencse úgy jön, mint egy villám. Lehet, hogy beléd csap, lehet, hogy nem. Az a fontos, hogy ha beléd csapott, ne állj az esőben tovább, mert a második már lehet, hogy agyonvág. Én kaptam egy esélyt. Éltem vele. És visszaültem a buszra, ami a normális élet felé visz. Ott a helyem. Nem a kaszinóban.